Belső udvar

Tárgy: Re: Belső udvar Pént. Okt. 01, 2010 10:15 pm

*Mikor a lány is a túl oldalon volt elindult felfelé. Egy kisebb torony volt itt, amit még nagybátyja mutatott neki, mikor még kicsi volt. Kisgyerekként is nagyon önfejű és makacs volt, így majdnem kiesett a torony ablakából. Ma már csak nevet az egészen, de a rokonok szerint ez akkor egyáltalán nem volt mulatságos.
A fiú kettesével szedte a lépcsőfokokat, ami elég gyorsnak bizonyulhatott, de próbált olyan iramban menni, mint Stella.
Ahogy felértek szétnézett és rögtön, rengeteg emlék villant be.
Megvárta, míg a lány is felért, de látszólag nem volt túlságosan le maradva.*
-Szeretem ezt a helyet. Hangulatos...
*Vigyorog magában, majd megfogja a lány csuklóját és magához rántja, hogy az Jace mellkasának ütközve szembe legyen vele.*
-Szia...
/Néma nevetésében válla megrázkódik, majd ajkait a lányéra tapasztja, s hevesen megcsókolja. Karjait a lány dereka köré fonta, úgy húzta közelebb. Alig bírta elengedni, s furcsa mód nem is tette.*

Tárgy: Szikla kastély Szomb. Okt. 02, 2010 9:12 am

*Mikor már átértem nem sok időbe telt, hogy mellette teremjek. Mikor mellé értem
akkor elindultunk a semmibe. Legalábbis nekem annak tűnt, de úgy tűnt, hogy ő pontosan
tudja, hogy merre megyünk. Úgy, hogy most rá bíztam magam és reméltem jól tettem, de most már mindegy is. Elég gyorsan ment és nem igazán tudtam vele lépést tartani, de próbálkoztam. Mikor felért megvárt engem és szét néztem ahová vitt. Nem sok időbe telt, hogy megszólaljon.*
-Akkor már azt is tudom, hogy ismered ezt a helyet. Szép hely. Igen eléggé hangulatos és csöndes.
*Értettem vele egyet. És míg ezt a mondatott kimondtam neki azon kaptam magam, hogy megfogja a csuklómat és magához ránt. Már teljesen közel voltam hozzá. És megint megszólalt. Én ránéztem és viszonoztam a köszönését.*
-Szia.
*Nem várt túl sokat és azonnal megcsókolt. És egyre hevesebben csókolja amire hirtelen nem tudott reagálni.
Nem tudta eltolni magától, mert túl erős volt neki és a csókot sem tudtam megszakítani. És végül a csókot viszonoztam. Közben a a keze a derekamon volt és nem engedett el még mindig. Néhány perc múlva sikeresen félbe tudtam szakítani a csókot és hátráltam egy lépést.*
-Miért tetted ezt?